Teljes gőzzel készül a csapat a felnőtt férfi OB1-es bajnoki döntőre. Óriási küzdelemre van kilátás. A fiúk 10 év után szeretnék újra Komáromba tudni a bajnoki trófeát. Ehhez viszont az elmúlt évek egyik legtöbb bajnoki győzelemet szerző Phoenix csapatát kell legyőzniük. Az SZPK a legtöbb Magyar Kupát nyert csapat. Az elmúlt 11 szezon alatt 7 aranyéremig jutottunk. De az MK sorozatban pályára lépni úgymond más kávéház. Mindkét gárda jó szezonokat produkált az elmúlt években. Kiélezett mérkőzésekre számíthatunk, habár a statisztika az elmúlt évek tapasztalaitaiból a Phoenix oldalára billenti a mérleg nyelvét. Ez azonban a következő meccseken semmit nem fog számítani. Az egymás elleni mérleg az utolsó 10 találkozásunk alapján 3 SZPK győzelem melett, 7 PHX győzelmet hozott. Érdekes adat, hogy az elmúlt 6 egymás ellen lejátszott döntőnkön 3-3 a győzelmi arány a felek között. Tehát elmondható, hogy az alapszakaszban kevésbé voltunk sikeresek, mint a döntő találkozásainkon.
Két játékosunk mérkőzés előtti álláspontját alább olvashatják:
Pfneiszli P.: "Felkészültünk. Az egész szezonunk tudatosan van felépítve. Jó látni, hogy mindenki hétről hétre teszi a dolgát és jobb akar lenni. Ezekért a meccsekért játsszuk ezt a játékot. A cél nem is lehet más, mint a dobogó legfelső fokára állni. Ehhez szinte hiba nélküli teljesítményre lesz szükségünk. Egy taktikai csatára számítok inkább, mint egy fizikális erőpróbára. A hideg fejek és a koncentráció döntő lehet. Egy biztos, mindent meg fogunk tenni a győzelemért.
Mindezek mellett úgy gondolom, nem arra kell összpontosítanunk, hogy arany vagy ezüst kerül a végén a nyakunkba. Az az út, amit bejártunk augusztus óta, az számít igazán. Minden egyes edzés, megbeszélés, közös program, hullámvölgyek -és hegyek. Ez teszi csapattá a játékosokat. Ha valamit is igazán nyertünk ebben a szezonban, akkor az egy nagybetűs CSAPAT. Ezen felül az aranyérmek mindig is fontosak voltak és nagy sikernek számítottak. Mindig jól esik az elismeréseket begyűjteni egy-egy győzelem után, de értékük nem hasonlítható a közösséghez, amihez tartozol. Ugyanis ez a csapat játékosaink családja. Ez fog minket vinni tovább a helyes úton, s meglátjuk a befektetett munkánk milyen eredménnyel párosul."
Darai M.: "Mindenek előtt, szeretném megköszönni a megtisztelő felkérést, hogy megoszthatok veletek pár gondolatot a mindent eldöntő párharcok előtt. Amiben biztos vagyok, hogy nem szeretnék beszélni a jövőről, értem itt az elkövetkezendő szezonokat, a magyar floorball élet jövőjét, a jövő évtizedet..most ezek nem lényeges dolgok, mert ahogy mondani szokták, csak két meccs az Élet! Nem elírás, ahogy az ellen oldaláról, Rési Úr szájából hallottuk, hogy két meccsből szeretnék lerendezni a párharcot, mi sem feltartott ütővel fogunk Törökbálintra utazni.
Mi lehetne szebb dolog annál, minthogy 10 év elteltével hazai pályán tudnánk újból bajnokok lenni, de ehhez az kell, hogy megtörjük az átkot, és túllépve saját árnyékunkon győzni tudjunk azon a rosszemlékű helyen is. Ha valaki, ez a csapat képes lehet erre, sőt készen áll a feladatra. Senki a csapaton kívül nem tudhatja, mennyi munka áll abban, hogy újból itt lehetünk a siker kapujában, mennyi izomlázas nap, égő tüdő, taktikával eltöltött óra, csaták, könnyek, ünneplések, de mindez most nem is lényeges. Két rangadó a világ! Kicsit rákanyarodva a személyes részére. A hetekben volt egy komoly hangvételű beszélgetés a csapaton belül, ahol mindenki elmondhatta, mit gondol a saját, illetve a csapat szezonjáról, az elvégzett munkáról, a lehetőségről, vagy akár az érzéseiről. Ragyogó, elszánt tekinteteket láttam, alázatot láttam, saját önmagunkba vetett hitet láttam. Miközben hallgattalak titeket srácok, úgy éreztem egy irányba megy az a bizonyos úthenger. Egy irányba toljátok, toljuk. Most kell még, ami bennünk maradt, a szívünket és lelkünket beleadni. A lelkiismeretes munka mögöttünk van, mindent megtettünk, másként nem lehetnénk itt, de új meccsek kezdődnek. Itt a lehetőség történelmet írni. Nem lehet más a szerepem, minthogy hozzátegyem a magam részét, bármilyen szerep is hárul rám az elkövetkező ütközetekben. El kell hinnünk hogy megérdemeljük, de tennünk is kell érte. Ez a csapat ugyan úgy megérdemli, hogy bekerüljön az évkönyvekbe, ahogy a 10 évvel ezelőtti. Nehéz 120 perc vár ránk, de ezért az emberi élethez mérten kis időért dolgoztunk annyit a szezonban. Két meccs az örökkévalóság...! "
HAJRÁ SZPK!
|