Á.M.: Először is szeretnék gratulálni a mindkét csapatnak a kupagyőzelemhez, büszke vagyok a rátok. A kérdésre visszatérve igen, lejátszottuk az utolsó mérkőzésünket az alapszakaszban. Mind a nyolc csapat automatikusan kvalifikálta magát a rájátszásba. 3-dik helyen zártuk az alapszakaszt, ez igazából annyit jelent, hogy harmadikként választhatunk ellenfelet, ami egy kicsit kényelmetlenebbé teheti a rájátszásban a dolgunkat, de mindenkit meg kell verni, ha bajnok akarsz lenni.

Meglehet a végső győzelem? 

Á.M.: Természetesen! Első dolgunk döntőig menetelni, ahogy az elmúlt 3 évben tette ezt a csapat. Idén sem látom ennek akadályát, de ezt előbb 6 meccs előzi meg  jobb esetben, ami akár lehet 10 meccs is, mert 3 győzelemig tartó párharcok veszik kezdetét a play-off-ban.

Ez a harmadik szezonod Dániában, milyen viszonyt tudtál kialakítani a csapatvezetőkkel és csapattársakkal? 

Á.M.: Tavaly év végén volt edzőváltás, ezután nehezen indult a szekér, két rangadót is buktunk egymás után, de azóta sikerült kilábalnni a gödörből. Legutobbi meccseken már magabiztos győzelmeket arattunk, pár régi játékosok is visszatért a csapathoz, ami erősítést jelentett számunkra. Alapozások es edzőtáborok során jól éreztem magam, szerintem befogadott a társaság. Első évben nyelvi nehézségek bonyolították a beilleszkedest, de ez mostanra már nem jelent problémát, könnyen megérjük egymást a többiekkel.

Milyen csapat, és milyen egyéni díjakat értél el eddig? 

Á.M.: Első évben bekerültem az alapszakasz Allstar csapatába, szezon végén pedig Pfneiszli Peti érte el ezt az ederményt. Első szezonunkban, ami a 2015/16-os szezon volt, bajnoki döntőig meneteltünk, de sajnos vereséget szenvedtünk, ezüstérmet akasztottak a nyakunkba, de ez így is óriási eredmény volt tőlünk és a csapattól. Huzamosabb ideig vezettük is Petivel az egyéni pontlistát. Második szezonunkban szintén döntőig jutottunk (2017/18), ahol sajnos ismét csak a dobogó második fokára értünk fel. 

Milyen különbségeket látsz a magyar és a dán bajnokság, valamit a két nemzet játékosai között? 

Á.M.: 8 csapatos a bajnokság, de igazabol 5 csapattal tudunk izzasztó rangadot játszani. Különbségként elmondható, hogy több csapat több minősegi játékost tud felmutatni a magyar bajnoksággal ellentétben. Technikailag, fizikálisan és tempóban is a magyar bajnokság előtt járnak. Nincsnek nagyon egyéni megmozdulások, csapatként működnek, mindenki tudja, hogy mi a dolga. Több erősebb ellenfél és gyors iramú meccsek rákényszerítik az embert, hogy jobban figyeljen, ezáltal többet is fejlődik. 

Milyenek a mindennapok Dániában? Mennyire lehet megszokni egy ilyen közeget. 

Á.M.: Korai kelés után indulok a munkahelyre. Szabadidőmben baratnőmmel, Dorinával kirándulunk, felderítjük Dániát, meglátogatjuk a nevezetes helyeit. Heti három edzésünk van, hétfőn, szedán és csütörtökön. Hétvégén pedig mérkőzés, ha kupameccs van, akkor szokott hétköznap is forduló lenni. Első évben fura volt, minden új volt, teljesen más emberek, teljesen más életvitellel. Gyorsan eltelt az első év, viszont amikor másodszorra mentem vissza, olyan érzés volt, mintha hazamentem volna. A környéken megismernek az emberek, tudják ki vagyok, köszönnek és szeretnek minket.

Láthatunk még valaha narancs mezben? És ha igen, akkor mikor jöhet el az idő? 

Á.M.: Bízom benne, hogy egy nap még magamra ölthetem a narancs mezt, és a barátaimmal, akikkel elkezdtem ezt a sportot, majd újra pályára léphetek, de ez nem a közeljövőben fog megtörtenni. De soha nem feledem, hol kezdtem, a szívem örökké narancs színben fog dobogni, és büszke vagyok, hogy egy olyan klubból tudtam egy erősebb bajnokságba igazolni, ahonnan már több játékos is sikeresen letette a névjegyét külföldön.