-Mesélj kicsit, hogyan kerültél el egészen Norvégiáig!

MJ: A komáromi kezdetek után a jogi tanulmányaim miatt kerültem Budapestre a Phoenix csapatához. 2011 óta folyamatosan fejlődtünk a csapattal, a válogatottban szintén. Az elmúlt 6 szezonomban évről évre jobban ment a játék, mindent megnyertünk, akár többször is, és nemzetközi porondon is letettük a névjegyünket. Ennek köszönhetoen megkerestek online, konkrétan Instagramon még anno, azután pedig folyamatosan tartottuk egymással a kapcsolatot, figyeltek egész szezonban jegyzokönyveken és videóstreameken, majd március környékén végleg elhívtak a legprofibb háttérrel és legnagyobb potenciállal rendelkezo Sarpsborg Sharks csapatába. Az egész történet azonban legnagyobb mértékben a családomnak, barátnőmnek, édesanyámnak és nővéremnek köszönhető, mivel kiskorom óta segítettek és támogattak, nemcsak a floorballal kapcsolatban.

-Hogyan edzetek, készültök a csapattal?

MJ: Feszített a tempó, annak ellenére, hogy számszerűleg nem annyira érzékelhető a különbség, ami az edzéseket illeti. Három termi edzésünk van - csakúgy mint korábban otthon a tűzmadaraknál - illetve egy konditermi tréning is kötelező személyenként, ezt mindenki magának oldja meg. Az edzések milyensége és minősége azonban teljesen más, jóval hosszabb egy edzésnap, előtte és utána is nagyon sok elméleti részt beszélünk át, akár órákon keresztül. Mindemellett különböző tréningeken és programokon veszünk részt a csapattal havi rendszerességgel, többnyire az egymással való kommunikációra koncentrálva vagy csak a teambuilding kedvéért. Az edzőtermi alkalmakat kezdem megszeretni és azokhoz hozzászokni, mivel korábban szinte alig volt ebben részem. Azonban mióta itt vagyok, mára eljutottam odáig, hogy heti min. 2-3 alkalommal erosítek, egy kis extra futással kiegészítve. Nagyjából elmondható, hogy kétszer annyi mérkozésünk van, mint az otthoni magyar ligá(k)ban. Itt a 12 csapatos rendszer, illetve a decemberi prágai VB miatt nagyon sűrű lett a menetrend. Átlagosan heti 1,5 meccsünk van, tehát gyakori a hétközi forduló is. Továbbá a tartalékcsapattal is lehet menni meccselni, amennyiben szabad hétvégéje van az "A" csapatnak, vagy valaki sérülésbol tér vissza, esetleg kimarad a 20-as "A" keretből., így az is egy extra edzőmeccsként hozzájöhet a heti adaghoz.

-A legfontosabb dolog persze, hogy jól érezd magad. Sikerült beilleszkedni a csapatba?

MJ: Nagyon jól érzem magam, azt érzem a legjobb helyen vagyok. Rengeteget tudok tanulni, gyorsan fejlődök érezhetően, de már most is hozzátudok tenni a csapat sikeréhez, eredményekhez. Ezt ha korábban valaki elmondjam nekem 1,5-2 évvel ezelőtt, feltehetően nem hittem volna el. Természetesen van némi honvágy, de jóval kisebb mértékben, mint azt bárki gondolná. Maximálisan befogadott a csapat, az egész bajnokságban gyakran cserélődnek a játékosok, külföldiek, így ez egyáltalán nem probléma senkinek sem. A cápáknál volt korábban cseh, dán játékos is, illetve ahogy az egész norvég bajnokságban gyakori, rengeteg svéd nemzetiségű. Mindenki kedves, csapattárs, vezetőség, szurkolók. A barátnőm és a család hiánya az egyetlen negatívum, remélhetőleg ez a helyzet is változni fog majd a közeljövőben.

-Térjünk ki kicsit a klubod helyzetére, illetőleg a norvég floorball kultúrára. Mekkora figyelmet kaptok, mondjuk egy magyar szinthez képest?

MJ: Nagyon profi az egész rendszer. Az egész norvég floorball elképesztően komoly szintet ért el az elmúlt években. Ebben a közösségben a sarpsborgi csapat rendelkezik talán a legkomolyabb háttérrel. A legapróbb részletig ki van osztva mindenkinek a feladat, tudni lehet, hogy ki miért felelős, kinek mi a dolga. Megannyi szponzor támogatja az egyesületet, így adott a felszerelés, az utaztatás, a helyi 3 pályás sportcsarnok, csapatautók, buszok stb. Szinte minden a játékosokat szolgálja. A teljesen felszerelt már-már luxusöltözőtől kezdve, a 4-5 segítőn, masszőrön és edzőn át, a meccseket körülvevő showműsorokon, felvezetésen, beléptetésen keresztül a médiáig mindent megoldanak.

-Gondoljuk, hogy a keretbe kerülésért verseny folyik meccsről meccsre. Hogyan néz ez ki ott nálatok? Mennyi légióssal dolgozik a klub?

Ami a keretet illeti 23-25 fős állománnyal készül a csapat, folyamatos a rotáció a játékosok között a terhelés, a sérülések és a taktikai döntések miatt. Szükséges is ekkora létszám, hiszen a 24-28 meccses bajnokságban a versenynaptár nagyon szoros, a playoff pedig kimondottan brutális. Két naponta találkoznak a csapatok egymással. Vannak fiatalok is, pláne, hogy a legjobb U19-es csapata a cápáknak van az országban, tavaly bajnokok is lettek, többen a norvég válogatott bő keretében is játszanak, mind felnőtt, mind utánpótlás szinten. Négy svéd és én magyarként vagyok jelenleg külföldi a csapatban. A svéd befolyás nagyon érezhető, nagy a rivalizálás a két ország között. A liga meccseit sokszor figyelik svéd csapatok, szakértők, hogy a legjobbakat elvigyék a svédekhez, akár az SSL-be, tehát a világ egyik, ha nem a legjobb bajnokságába is. A mi csapatunkban is van 1-2 játékos, aki megállná vagy már megállta a helyét a legjobbak között. Ugyanakkor a jelenlegi tendencia szerint a legjobb norvég játékosok, válogatott kerettagok folyamatosan váltják egymást, van aki visszajön Norvégiába, helyére megy másik. Az biztos, hogy ezzel is emelkedik a színvonal, az idei kiírás pedig a valaha volt legerősebbnek vélt a résztvevő csapatok erőssége miatt. Tényleg nincsen gyenge csapat.

-Mik az elvárások a szezonnal, illetve magaddal kapcsolatban?

Konkrét elvárást nem tűzött ki a csapat, sablonosan és már-már viccesen hangzik, de tényleg az adott meccs a lényeg, semmi más. Átbeszéljük, kielemezzük az előző meccset, majd a következő fordulóra készülünk, csapatspecifikusan az ellenfélhez illő taktikát, játékstílust és sorokat kialakítva. A bajnokság rendkívül színvonalas és kiegyensúlyozott, a 12 csapatból jelenleg talán 2 kiemelkedik felülről jelenleg, de a többi klub között teljesen nyitott a verseny és bárki megverhet bárkit, bárhol, bármikor. Reálisan a 3-4. hely lehetne egy jó eredmény az alapszakasz végén számunkra, a rájátszásban pedig megismételni a tavalyi elodöntos szereplést, ami inkább meglepő eredmény volt, mintsem elvárás. Ami engem illet, sokszor változik a szerepem a csapatban, sok tényezőtől függ a játékom. Mindez nagyon gyorsan, mondhatni napról napra történik.  Mikor idekerültem, fokozatosan kezdtek el használni, végigjártam a szükséges szinteket. Kimaradtam a keretből, padoztam, harmadik sorosként fél meccs, majd második sorosként végigjátszottam az adott meccset és végül a kétsoros játékban is számítottak rám fontos pillanatokban. A helyekért mindenki versenyez, a teljes keret külön, illetve mi külföldiek is megvívjuk a saját "csatánkat". Továbbá ott van még a külföldi import szabály, amely már szinte minden bajnokságban jelen van a nemzetközi floorballban, mely szerint egy mérkőzésre nevezhető 20 fős játékoskeretben mindössze 3 lehet külföldi. Ősszel álomszerű volt a helyzetem, a januári időszakban többször voltam otthon egyetemi elfoglaltság és az ünnepek miatt, így többször kimaradtam. Eddig a meccsek 50-60%-án kaptam lehetőséget. Ez mindenképpen rákényszerít minden egyes játékost, hogy a legjobbját nyújtsa az edzéseken és a meccseken, senkinek sincs bérelt helye, de jól is van ez így. Nyomás van mindenkin. Az első gólokon és pontokon már túl vagyok, de elmondható, hogy nagyon nehéz érvényesülni, nagyon nagy a tempó, kevés az idő cselekedni, de hétről hétre alkalmazkodom a bajnoksághoz.

-Egy már-már sablonos, de régóta fenálló probléma: a magyar floorball helyzete. Látod valamiben a megoldást, amit esetleg itthon be lehetne építeni?

 Csupán tenni akaró, aktív és elhivatott emberekre lenne szükség, akik segítenék a magyar floorball előrelépését. A szokásos széthúzó magyar mentalitás, ami sajnos hosszú évek óta jellemzi a magyar floorballközeget, a lehető legnagyobb probléma. Mi magyarok ügyesnek, tehetségesnek számítunk ebben a sportban, ezt nem szabadna veszni hagyni. Véleményem szerintem a legjobb magyar játékosok még így is megállnák a helyüket nívósabb bajnokságokban, illetve a válogatottak is értek el komolyabb eredményeket. Amennyiben összefogna ez a szűk közösség, pár év alatt egy tervszerű fejlődéssel könnyen elérhető lehetne akár ez a szint is, ami a norvégokat jellemzi. Az anyagi rész is természetesen fontos, de szerintem nem ez az elsődleges gond otthon jelenleg. A magyar floorballban nagyon sok rejlik, ennek elősegítését én eddig is támogattam és a jövőben is partner leszek ebben a pályán és azon kívül is. A felnőtt férfi válogatottban ezt próbáljuk is megoldani, érzem most a lendületet a nemzeti csapatban, a kerettagok klubhovatartozástól függetlenül régen tapasztalt egységet alkot(hat)nak, összefognak legyen akárki is az edző vagy szövetségi kapitány, remélhetőleg ez csak jobb lesz a jövőben. Ami szerintem kézenfekvő és földrajzilag még időben is közeli megoldás lehet, az a szlovákokkal való együttműködés, mivel a felvidéki ország a világon az egyik legjobban fejlődő floorballnemzet, és tényleg 1-3 órán belül elérhető távolságban vannak a főbb szereplőik, tőlünk magyaroktól.

- A hétvégén újra felnőtt férfi válogatott összetartásra kerül a sor a megbízott szövetségi kapitány, Pafféri András vezetésével. Két mérkőzésen játszunk a szlovénokkal, ráadásul vasárnap Komáromban. Mire számítasz?

Aktív résztvevője voltam ennek a két meccsnek a leszervezésében, szerintem mindenképpen előnyös lehet a válogatott számára. Jobb ellenfelet jelenleg kívánni sem lehetne, mivel Szlovénia megközelítőleg ugyanabban a helyzetben van, mint mi magyarok, ugyanazt a játékerőt képviselik felnőtt és utánpótlás szinten is. 3-4 játékosuk meghatározó a cseh első osztályban, de nekünk sem kell szégyenkezni ügyes játékosokat illetően. Kiélezett, izgalmas és látványos floorballra számítok, amiből mindkét nemzeti együttes sokat meríthet, majd készülve az egy év múlva esedékes világbajnoki selejtezőre. Nyerni kell, bővíteni kell az IFF hivatalos mérkozéseink listáját a lehető legjobb eredményekkel, hogy a komolyabb floorballnemzetek is felfigyeljenek ránk, játsszanak vagy egyáltalán szóba álljanak velünk felkészülési mérkőzésekkel kapcsolatban. Bízom benne, hogy sok szurkoló lesz jelen mindkét nap, főleg Komáromban vasárnap délután. Remek hétvégi program gyereknek, felnőttnek egyaránt.

-Mint volt SZPK játékos, mi a legszebb emléked narancs mezben?

Természetesen az első felnőtt szezonomban az Illés-féle csapattal megszerzett, és azóta is az egyesület egyetlen 2009-es bajnoki aranyérme kiemelkedik mind közül. Az utolsó meccs felejthetetlen volt, mivel akkora már tudtuk, hogy bajnokként játszunk akármi is lesz az eredmény. A komáromi teltház előtt, óriási hangulattal, ünnepléssel egybekötve győzelemmel zártuk a veretlen szezont. Emlékszem, hogy mindössze 16 évesen a meccsen szinte végig játszhattam, a lefújáskor a pályán örülhettem az utolsó cserében. Azt a napot mondanám legszebb emléknek, de ugyanazon év nyarán rendezett lettországi Európa Kupa selejtezo is óriási élmény volt, ahol magyar bajnokként szerepelhettünk.

További hírek a norvég kalandról egy hamarosan induló blog formájában lesz elérhető, amelyet majd mi is megosztunk veletek! További sok sikert Jani!

Hajrá MAGYAROK!

Mindenkit szeretettel várunk az említett hétvégi barátságos válogatott mérkőzésekre!

Program:

Február 2., szombat (Érd, Batthyány sportcsarnok) 19:30 Szlovénia - Magyarország

Február 3., vasárnap (Komárom Városi Sportcsarnok) 14:30 Magyarország - Szlovénia