Minek a hatására vállaltál csapatunknál, Haris Tibor mellett edzői pozíciót?

 

-A válasz alapvetően egyszerű. Sok barátom dolgozik a csapat sikeréért. Az ő munkájukat szeretném megkönnyíteni egy picit. Plusz azért vagyok itt megint, mert a jelenlegi stábból most mindenkivel együtt tudok dolgozni. Látok rá esélyt, hogy azt a bizonyos szekeret meg tudjuk tolni.

 

Nem fordult meg a fejedben, hogy újra beállsz, vagy majd beállj a kapuba?

 

-Folyton visszatérő kérdés. Most mióta láttam az edzéseket, megmondom őszintén kedvem is lenne hozzá. Csak hogy sajnos legutóbb is olyan hosszú rehabilitáció volt, mire rendbejött a térdem, hogy be kell látnom, ez a mozgáskultúra már nem nekem való. Emellett, mióta abbahagytam floorballt, kézilabdázom. Így azok az edzések, meccsek prioritást élveznek.

 

 

Az előző években visszavonulásod után mennyire követted csapatunk szereplését?

 

-Képben vagyok teljesen az elmúlt évek eredményeivel. Amikor tehettem a meccsekre is kimentem. Azt gondolom, hogy amíg játszanak ebben a csapatban barátaim, akiknek ez fontos, addig nekem is fontos lesz.

 

Mit gondolsz mivel tudnál hozzájárulni a közös sikerhez?

 

-Úgy hiszem, hogy amit magyar floorballosként át lehet élni a pályán, azt én már mindent átéltem. Mindegy, hogy klub szintről beszélünk, vagy a válogatottról. Ezekkel a tapasztalatokkal szeretnék segíteni. Aki ismer, az jól tudja, hogy Váradi Gyurcibá’-nál csak egy nagyobb kritikus van. Na, az az ember vagyok én. Viccet félretéve, ha a fiúk a Tibi mentalitásából vagy az enyémből tanulnak valamit, akkor nagy baj nem lehet.

Sok sikert!