2013. január 28-án az U-19-es válogatottal Lengyelországba utaztunk egy felkészülési tornára. Az SzPK-t három komáromi játékos képviselte: Molnár András, Pfneiszli Péter, és Tóth M. Gábor. A játékosokon kívül még László Péter, mint a magyar U19-es válogatott edzője volt az utazó keretben.

 

Az indulás hétfő este volt. Hosszú buszút várt ránk. Másnap dél körül értünk oda, mindenki nagyon fáradt volt. Elfoglaltuk a szállásunkat, ami egy kis városkában volt, nem messze a torna helyszíneitől, ugyanis három csarnokban folytak a mérkőzések. A megérkezés napján még várt ránk egy edzés, aminek senki sem örült túlzottan a hosszú út miatt. Kellőképpen el voltunk fáradva, így este csak egy finom vacsorára és alvásra vágyott mindenki.

Szerdán újult erővel vágtunk neki a napnak. Két edzést tartottunk aznap. Begyakoroltunk különböző támadással és védekezéssel kapcsolatos figurákat. Közben kezdett teljesen feloldódni a hangulat. Egyre nagyobb lett a csapatösszhang a napok során. A szokásos esti megbeszélés után az ágy felé vettük az irányt.

Csütörtökön volt időnk kicsit tovább aludni és kipihenni magunkat. Egy esti edzés volt a program aznapra. Laza edzés volt, hiszen másnap már kezdődött a torna. Pár edzés alatt sokat fejlődött a csapat és a játék színvonala is.

 

Eljött a várva várt péntek. Kemény ellenféllel találkoztunk az első mérkőzésen. Norvégia legjobbjai ellen mértük össze tudásunkat. Tudtuk, hogy nehéz lesz, és védekezésre fogunk kényszerülni. Ez így is lett és kisebb villanásaink voltak csak a pályán. Rengeteget kellett dolgozni egy-egy labdáért is. Megtapasztaltuk a nemzetközi tempót ezen a meccsen, és a végére már talán fel is vettük. A pályát a norvégok hagyták el nagyarányú győzelemmel. Az esti mérkőzésen Németországgal játszottunk. Sajnos ezen a mérkőzésen senki sem tudta felhúzni magára a címeres mezt, hiszen a németek nem azt a mezt hozták magukkal, amelyiket kellett volna. Így nekünk kellett pólóban játszanunk. Ám ez nem szegte kedvünket. Szoros mérkőzésen maradtunk alul 10-6-os vereséggel. Főleg egyéni hibákból kaptuk góljainkat, így kicsit bosszantó volt a vereség. Összességében kemény, pörgős mérkőzéseket játszottunk, de a java még csak most jött.

 

Szombaton két rendkívül erős válogatott ellen kellett kimennünk a pályára. Svájc és Csehország volt az ellenfél. Első meccsen Svájccal játszottunk. Megszereztük a vezetést az első percekben. Hogy is mondják ezt?! Meghúztuk az oroszlán bajszát! Igaz eszméletlen első harmadot produkáltunk. 20 perc után 2-1 állt az eredményjelzőn a svájciak javára. Óriási meglepetés volt ez nekünk is. A következő két harmadban viszont nem az történt, amire számítottunk. Csak követtük a labdát. Felébredtek a svájciak és egy tekintélyt parancsoló 19-2-vel mehettünk vissza a szállásra. A csehek elleni meccsre már nagyon fáradtan érkeztünk. Nem volt időnk regenerálódni. Beálltunk védekezni és gyors kontrákat vezettünk. Végig alárendelt szerepet játszottunk. Macska-egér harc folyt a pályán. A húsz kapott gól mellé csak kozmetikázásnak volt elegendő a három találatunk. A magyar csapatból a meccs játékosa Tóth M. Gábor lett. Ez a nap nem az önbizalom növeléséről szólt. Inkább tanulásról és próbáltunk ellesni dolgokat a jobbaktól.

 

Egy meccs volt már csak hátra. A házigazda lengyelek fogadtak minket a záró találkozón. Nagyon győzni szerettünk volna. A fáradtságtól szinte már nem is láttunk, de a maradék erőnket a pályán fektettük be. Fej-fej mellett haladt a két csapat végig. Viszont mi rohantunk az eredmény után. Egy szinten volt a két csapat kevés különbséggel. A mérkőzés végül nem a miénk lett. 8-4-es vereséget szenvedtünk. Pfneiszli Péter lett a best player.

 

A torna színvonalára nem lehetett panaszunk. Remek csapatokkal játszottunk jó meccseket. A szurkolók remek hangulatot teremtettek. A meccsek végén fényképeket csináltak velünk, illetve aláírásokat kértek. Profi rendezés volt. Rengeteget tanultunk hibáinkból és alig várjuk a VB-t, hogy bizonyítsunk a B-divízióban.